Csupán bátorság kérdése?

Sokszor felmerül bennem a kérdés, hogy miért nem változtatják meg a nyílván valót? Miért nem változtatják meg azokat az elavult módszereket, amelyek nem segítenek elérni a kitűzött célt. 

....mert célok azért vannak! Ezeket azonban nem céloknak, hanem a lottó nyereményének nevezném. Ugyanis nem a tudatos edzői munka eredménye, hanem a szerencséjéé. Esetleg a klub által biztosított nagyobb anyagi forrásoké.

Mit jelentenek ezek? Nemrég beszélgettem több edzőkollégával, akik elmondták, hogy miként tudják, vagy nem tudják(?) a nemzetközi szinten, több száz oldalnyi kutatási anyag által alátámasztott eredményes módszereket bevezetni? 

Szerintem az elutasítást a legtöbb esetben a félelem generálja. Nincs bátorság arra, hogy a mérkőzés előtt 24-48 órával mérsékelt terjedelmű és ellenállású, de intenzív erőfejlesztő edzést végezzen a játékos......bár!

• pozitívan hat a neuroendokrin rendszerre. Fokozza az anabolikus hatású hormonok termelődését.
• hosszabb időre aktivizálja az izomrendszert, így azon kívül, hogy erősebb lesz a játékos, kevésbé sérül meg a mérkőzésen.

Miért vezessünk be 30-15 Intermittent Fitnes Test-et, mikor ott a YOYO teszt is?

• bár jobban modellezi a keringést ért progresszív terhelést, mint a YOYO
• bár bebizonyítottan pontosabb információkat szolgáltat az állóképesség állapotáról
• bár a világ legjobb csapatai is ezt használják.....
• bár kész edzésrendszert dolgozott ki rá a világ egyik legelismertebb szakembere (na jó tegyük hozzá, hogy nem Magyarországon elismert!)

Rengeteg ilyen anomáliával találkoztam. Hiába sorol fel egy edző ezer oldalnyi szakirodalmat. Hiába hivatkozik saját, vagy nemzetközi tapasztalatokra. Szakmai ellenérvet sosem kap.

• Nekem ne mondja meg senki!
• Én nem  így csináltam! (1990-ben)
• Én vagyok a főnök, ÉN döntök. Jusztis!!

Van rá ellenpélda. Csak kevés. Az a kevés viszont sikeres. Viszont Magyarország a nemcsak a tízmillió futball edző hazája, hanem a tízmillió erőnléti edzőé is. Olyan emberek terveznek és minősítenek fizikai felkészítési programokat, akik nem tudják felsorolni a három alap energianyerési folyamatot. (Nemhogy hatékony módszereket a fejlesztésére!!!!)

Azért írom ezeket a gondolatokat, mert láttam olyan pozitív példákat, amelyek működnek. Ezen kívül tapasztaltam olyanokat is (sportágunk legmagasabb szintjén is), amelyek a félelemből adódó edzői felfogás miatt nem. Inkább választják a tutit, amihez zsigerileg kötődnek, de nincs meg bennük a tényleges bátorság és innovatív szemlélet a váltáshoz.

Végezetül egy évtizedekkel ezelőtt íródott könyvhöz nyúlnék. Ebben Nádori László azt fejtegeti, hogy minden sikeres edző egyben kísérletező is. Az igazi áttöréshez, olyan módszereket kell találni, amivel versenyelőnyhöz jut. Sokszor úgy kell változtatni, hogy nincs teljesen meggyőződve az edző az igazáról, de legbelül valahol érzi, hogy jó úton jár. Jelenleg ezekre a megérzésekre egyre kevésbé van szükség. A technológia fejlettsége, az információ szabad áramlása adja azt a lehetőséget, hogy a nemzetközi elit által alkalmazott legkorszerűbb (kipróbálta) módszereket használni lehessen. Ehhez azonban szakítani kell a félelem által befolyásolt sokszor demagóg szemlélettel.