Periodizáció


A periodizációról sokan sokféle képen vélekednek. Én a saját tapasztalataimat tudom leírni. A fő motivációmat egy a témában megjelent könyv adta. Balyi István: Long term athlete development. Balyi egy Kanadában élő magyar sporttudós évek óta a téma nemzetközileg elismert kutatója. Jó szokásom szerint eléggé önfejű voltam ahhoz, hogy sok mindent elfogadjak, meg nem is……
A felkészülési időszakok a magyar labdarúgásban eléggé sajátosak. A nyári szezon előtt egy 8-10 napos szabadsággal lehet számolni, valamint egy 5-6 hetes felkészüléssel. Ezt követi egy augusztustól decemberig tartó bajnoki periódus. A téli felkészülés előtt lehetőség van 4-5 hét szabadságra, pihenésre, majd ezt követően 6-7 hét felkészülésre. A Balyi féle felkészülési modell több hónap felkészülési időszakokat elemez a sportágainál, így ez a futballra nem adaptálható. Ami miatt szimpatikus volt a periodizációs stratégiája az a „blokk periodizációs” metódus volt. Ennek lényege, hogy a heti mikrociklusban nagy koncentráltságban szerepelnek sportág specifikus gyakorlatok. Én lehetőségeim szerint minél kevesebb „általános” mozgáskoordinációjú és terhelési dinamikájú alkalmaznék, vagyis a klasszikus értelembe vett előalapozással nem számolnék. Számomra a terhelés intenzitását nem az jeleneti, hogy a labdarúgó milyen mozgásszerkezetű gyakorlatot végez, hanem azt, hogy azt:
Milyen intenzitással?
Milyen gyakran?
Milyen pihenőidőkkel/restitúciós időkkel?
Milyen terjedelemben végzi?
Ugyanis a sérülések „előszobája” elsősorban a túlterhelés és a nem megfelelő előképzettség.
Számomra egy hasznosan eltöltött decemberi pihenő időszak megadja az alapot az optimálisan intenzív edzéshez.
Nem vagyok híve a három lépcsős felkészülésnek….
2 hétig tartós extenzív, majd 2 hétig közepesen intenzív edzésnek, az utolsó 2 hétben pedig a maximális intenzitású edzésnek.
Egyrészt egy hat hetes felkészülési időszakot, megelőzi egy 5 hetes (decemberi) aktív pihenő időszak. Ez alkalmas az alap állóképesség és erő állóképesség fejlesztésére. Úgy is, hogy a játékos közben megfelelően kipiheni magát. Ugyanis ekkor csak ezekre koncentrál. Nem játszik mérkőzéseket, nem kell technikai, taktikai jellegű edzéseket végeznie. Ráadásul jelenleg már rendelkezésre áll az technológia, amelynek segítségével a több száz kilométerre lévő edző naprakészen ellenőrizheti a játékosát. Akár napi szinten is….
A másik ellenérvem abban rejlik, hogy 2 hét kevés arra, hogy a nagy intenzitással végzendő mérkőzésfeladatokra megfelelően felkészítse a játékost, főleg hogyha újrakezdik a 3x2 két hetes periódust.
Ezek a 2 hetes szakaszok alapvetően más és más élettani folyamatokat erősítenek meg. Két hét alatt nem lehet egy élettani reakciót stabilan megalapozni. Ehhez 8-10 hónap kell.
Előnye viszont, hogy lépcsőzetes. Vagyis fokozatosan terheli a mozgató rendszert. (izom, ízület). Így kevés a sérült. Viszont a jelenlegi labdarúgásban az intenzitás egy olyan kardinális kérdés, hogy nem lehet 6 hétből csak kettőt az intenzív munkára szánni. Különösen igaz ez a magyar labdarúgásban.
A lépcsőzetes terhelésemelés ugyanígy alapelve a blokk periodizációban is. Vagyis mindig csak akkora terhelést adsz speciális mozgásformákkal, amelyet a szervezet még éppen tolerálni tud. Túlterheled, de csak annyira, hogy kompenzálni tudja az adott stresszt. Ha ezt szisztematikusan végezteted, olyan szuperkompenzációs folyamatokat indítasz el, amely megváltoztatja a szervezet energianyerési folyamatait, olyanná amilyen jellegű gyakorlatokat alkalmazol. Vagyis, ha futball specifikus gyakorlatokat végez a játékos, akkor a futball teljesítménye javul. Korábban már sokszor írtam magáról a mérkőzésről, valamint a mérkőzésen lezajló hatásokról. Így most ezt nem teszem meg.
Szerintem a heti periodizáció alapját maga a mérkőzés kell, hogy jelentse. Ugyanis azt ott kapott mutatókat akarjuk megváltoztatni. Nem?
Ha egy játékos egy mérkőzésen 1000 méter nagy intenzitású futást és 200 db intenzív „kis mozgást” végez. A heti munka akkor lehet fejlesztő hatású, ha ezt az 1000 métert heti edzésmunkában megemeljük. Egy profi játékos az 1000 méter intenzív mozgást kb. 20-30 „Red zonban” töltött idővel éri el. Vagyis a heti edzésbe be kell terveznem 20-30 percnyi olyan „Red Zone” edzést, ahol 1000 méter ilyen mozgás van. Ezzel szinten tartom a sportolót. Ha fejleszteni akarom, akkor a 20-30 percet megtartva az azon belüli intenzív mozgásmennyiséget növelem. Miért csak a mozgásmennyiséget és nem a „Red Zone” idejét is?
Azért, mert a 20-30 perc feletti ilyen zóna már nem feltétlen jelent hatékony munkavégzést. Megmondom őszintén én magam még nem terveztem olyan felkészülést ahol a Red Zone egy edzésen belül meghaladta volna ezt az időt. Ezt is több hónapnyi kemény munka után értük el. Úgy tapasztaltam, hogy az e feletti speciális (futball alapú) edzés, már nem hatékony. Nem a gyors pontos futballedzés jellemezte, hanem a „robotszerű, sematikus” tréning. Ilyen volt például a 8x3 percig tartó 3v3 elleni játék. Az utolsó szakaszok, már nem voltak olyan "játék-minőségűek", amelyeket elvárt az edző kolléga. Mindamellett, hogy a héten még bajnoki mérkőzést is játszani kell!
Igen ugyanis az 5-6 hetes felkészülési szakaszok rövidek ahhoz, hogy 4-5 hónapig egyenletes formában lehessen futballozni. Az egész éves kondicionálás ugyanúgy része egy felkészülésnek, mint a taktikai edzés. Pont ezért az edzői filozófiámban egy januári és egy áprilisi edzés között nincs sok különbség. Talán csak az, hogy áprilisban keményebben edzünk, mint januárban. Ugyanis a futballista elvégzett 4 hónapnyi olyan munkát, ami biztosítja az alapot ahhoz, hogy nem csak intenzívebben futballozzon, hanem gyorsabban is regenerálódjon.
Tudom, hogy ezek nem szokványos „tutista” gondolatok, de ha valaki előre akar lépni. Ki szeretne lépni az „állóvízből”, akkor - olyan a magyar futballvalóságra kidolgozott - programokra van szükség, amelyek segítenek csökkenteni a lemaradást. Kockáztatnia kell, ha nem teszi ott marad ahonnan indult….. Ha a Real Madrid edzésterve alapján készül valaki, akkor azért nem fogja a Real Madrid játékosit viszontlátni a hétvégén, mert az Ő játékosai 13-19 éves koruk között nem kapták meg azokat a fizikai alapokat, amelyre a Real játékosainak az edzésmunkájukat alapozzák.
Ezt egy téves útnak tartom. A legfontosabb a bajnoki mérkőzés, annak a hétről hétre történő szisztematikus fejlesztése, addig amíg nem a Real Madrid fut ki a pályára…..   

Megjegyzések