Periodizáció
A periodizációról sokan sokféle képen
vélekednek. Én a saját tapasztalataimat tudom leírni. A fő motivációmat egy a
témában megjelent könyv adta. Balyi István: Long term athlete development.
Balyi egy Kanadában élő magyar sporttudós évek óta a téma nemzetközileg elismert
kutatója. Jó szokásom szerint eléggé önfejű voltam ahhoz, hogy sok mindent
elfogadjak, meg nem is……
A felkészülési időszakok a magyar
labdarúgásban eléggé sajátosak. A nyári szezon előtt egy 8-10 napos szabadsággal
lehet számolni, valamint egy 5-6 hetes felkészüléssel. Ezt követi egy
augusztustól decemberig tartó bajnoki periódus. A téli felkészülés előtt
lehetőség van 4-5 hét szabadságra, pihenésre, majd ezt követően 6-7 hét
felkészülésre. A Balyi féle felkészülési modell több hónap felkészülési
időszakokat elemez a sportágainál, így ez a futballra nem adaptálható. Ami
miatt szimpatikus volt a periodizációs stratégiája az a „blokk periodizációs”
metódus volt. Ennek lényege, hogy a heti mikrociklusban nagy koncentráltságban
szerepelnek sportág specifikus gyakorlatok. Én lehetőségeim szerint minél
kevesebb „általános” mozgáskoordinációjú és terhelési dinamikájú alkalmaznék, vagyis
a klasszikus értelembe vett előalapozással nem számolnék. Számomra a terhelés
intenzitását nem az jeleneti, hogy a labdarúgó milyen mozgásszerkezetű
gyakorlatot végez, hanem azt, hogy azt:
Milyen intenzitással?
Milyen gyakran?
Milyen pihenőidőkkel/restitúciós
időkkel?
Milyen terjedelemben végzi?
Ugyanis a sérülések „előszobája”
elsősorban a túlterhelés és a nem megfelelő előképzettség.
Számomra egy hasznosan eltöltött
decemberi pihenő időszak megadja az alapot az optimálisan intenzív edzéshez.
Nem vagyok híve a három lépcsős
felkészülésnek….
2 hétig tartós extenzív, majd 2 hétig
közepesen intenzív edzésnek, az utolsó 2 hétben pedig a maximális intenzitású
edzésnek.
Egyrészt egy hat hetes felkészülési
időszakot, megelőzi egy 5 hetes (decemberi) aktív pihenő időszak. Ez alkalmas
az alap állóképesség és erő állóképesség fejlesztésére. Úgy is, hogy a játékos
közben megfelelően kipiheni magát. Ugyanis ekkor csak ezekre koncentrál. Nem
játszik mérkőzéseket, nem kell technikai, taktikai jellegű edzéseket végeznie.
Ráadásul jelenleg már rendelkezésre áll az technológia, amelynek segítségével a több száz kilométerre
lévő edző naprakészen ellenőrizheti a játékosát. Akár napi szinten is….
A másik ellenérvem abban rejlik, hogy
2 hét kevés arra, hogy a nagy intenzitással végzendő mérkőzésfeladatokra megfelelően
felkészítse a játékost, főleg hogyha újrakezdik a 3x2 két hetes
periódust.
Ezek a 2 hetes szakaszok alapvetően
más és más élettani folyamatokat erősítenek meg. Két hét alatt nem lehet egy
élettani reakciót stabilan megalapozni. Ehhez 8-10 hónap kell.
Előnye viszont, hogy lépcsőzetes.
Vagyis fokozatosan terheli a mozgató rendszert. (izom, ízület). Így kevés a
sérült. Viszont a jelenlegi labdarúgásban az intenzitás egy olyan kardinális
kérdés, hogy nem lehet 6 hétből csak kettőt az intenzív munkára szánni. Különösen igaz ez a
magyar labdarúgásban.
A lépcsőzetes terhelésemelés ugyanígy
alapelve a blokk periodizációban is. Vagyis mindig csak akkora terhelést adsz
speciális mozgásformákkal, amelyet a szervezet még éppen tolerálni tud.
Túlterheled, de csak annyira, hogy kompenzálni tudja az adott stresszt. Ha ezt
szisztematikusan végezteted, olyan szuperkompenzációs folyamatokat indítasz el,
amely megváltoztatja a szervezet energianyerési folyamatait, olyanná amilyen
jellegű gyakorlatokat alkalmazol. Vagyis, ha futball specifikus gyakorlatokat
végez a játékos, akkor a futball teljesítménye javul. Korábban már sokszor
írtam magáról a mérkőzésről, valamint a mérkőzésen lezajló hatásokról. Így most
ezt nem teszem meg.
Szerintem a heti periodizáció alapját
maga a mérkőzés kell, hogy jelentse. Ugyanis azt ott kapott mutatókat akarjuk
megváltoztatni. Nem?
Ha egy játékos egy mérkőzésen 1000
méter nagy intenzitású futást és 200 db intenzív „kis mozgást” végez. A heti
munka akkor lehet fejlesztő hatású, ha ezt az 1000 métert heti edzésmunkában megemeljük. Egy
profi játékos az 1000 méter intenzív mozgást kb. 20-30 „Red zonban” töltött
idővel éri el. Vagyis a heti edzésbe be kell terveznem 20-30 percnyi olyan „Red
Zone” edzést, ahol 1000 méter ilyen mozgás van. Ezzel szinten tartom a
sportolót. Ha fejleszteni akarom, akkor a 20-30 percet megtartva az azon belüli
intenzív mozgásmennyiséget növelem. Miért csak a mozgásmennyiséget és nem a „Red
Zone” idejét is?
Azért, mert a 20-30 perc feletti
ilyen zóna már nem feltétlen jelent hatékony munkavégzést. Megmondom őszintén
én magam még nem terveztem olyan felkészülést ahol a Red Zone egy edzésen belül
meghaladta volna ezt az időt. Ezt is több hónapnyi kemény munka után értük el.
Úgy tapasztaltam, hogy az e feletti speciális (futball alapú) edzés, már nem
hatékony. Nem a gyors pontos futballedzés jellemezte, hanem a „robotszerű,
sematikus” tréning. Ilyen volt például a 8x3 percig tartó 3v3 elleni játék. Az utolsó szakaszok, már nem voltak olyan "játék-minőségűek", amelyeket elvárt az edző kolléga. Mindamellett,
hogy a héten még bajnoki mérkőzést is játszani kell!
Igen ugyanis az 5-6 hetes felkészülési
szakaszok rövidek ahhoz, hogy 4-5 hónapig egyenletes formában lehessen futballozni.
Az egész éves kondicionálás ugyanúgy része egy felkészülésnek, mint a taktikai
edzés. Pont ezért az edzői filozófiámban egy januári és egy áprilisi edzés
között nincs sok különbség. Talán csak az, hogy áprilisban keményebben edzünk,
mint januárban. Ugyanis a futballista elvégzett 4 hónapnyi olyan munkát, ami
biztosítja az alapot ahhoz, hogy nem csak intenzívebben futballozzon, hanem
gyorsabban is regenerálódjon.
Tudom, hogy ezek nem szokványos „tutista”
gondolatok, de ha valaki előre akar lépni. Ki szeretne lépni az „állóvízből”,
akkor - olyan a magyar futballvalóságra kidolgozott - programokra van szükség,
amelyek segítenek csökkenteni a lemaradást. Kockáztatnia kell, ha nem teszi ott
marad ahonnan indult….. Ha a Real Madrid edzésterve alapján készül valaki,
akkor azért nem fogja a Real Madrid játékosit viszontlátni a hétvégén, mert az
Ő játékosai 13-19 éves koruk között nem kapták meg azokat a fizikai alapokat,
amelyre a Real játékosainak az edzésmunkájukat alapozzák.
Ezt egy téves útnak tartom. A
legfontosabb a bajnoki mérkőzés, annak a hétről hétre történő szisztematikus
fejlesztése, addig amíg nem a Real Madrid fut ki a pályára…..
Megjegyzések
Megjegyzés küldése