Nagy intenzitású edzés 5. 

"Futni vagy nem futni?"

Az előző bejegyzést egy kérdéssel fejeztem be. Most ezt szeretném folytatni. A kérdés az, hogy a kondicionális felkészítés mekkora részét képezze a kis-játék alapú felkészítés és mekkorát a klasszikusnak számító "száraz" futás?

Mielőtt belekezdenék ki szeretném hangsúlyozni, hogy konkrét igent vagy nemet ne várjon senki tőlem, ugyanis nem célom megmondani a "tutit" csupán összsítem az érveket és az ellenérveket. Itt elsősorban a nagy intenzitású edzésmódszerekkel foglalkozom (edzés legalább a max. pulzus90%-án), ha ezt a módszert nézem illetve ennek pozitív hatását a kondicióra, akkor azt lehet tapasztalni, hogy mindkét módszer megfelel annak, hogy a labdarúgó erőnlétét maximálisan fejlessze. 

Néhány érvet és ellenérvet szeretnék felsorolni:

• A VO2max-ra gyakorolt pozitív hatás egyforma. Mind a Tabata féle futással, mind pedig a hasonló terhelési dinamikával felépített kis-játékok egyforma mértékben fejlesztik az oxigén felvevő képességet. A laktát toleranciát, a mozgás gazdaságosságát, valamint a hormonrendszerre gyakorolt pozitív hatások is azonosak. Tehát eddig 1:1

• A kis-játék, mint labdarúgás specifikus edzésmódszer hatékonyabban fejleszti a futball specifikus kondíciót.  Már 2:1 

• ....viszont, ha a HIIT rendszerben alkalmazott kis-játékokat egy edzésen belül hosszabb ideig végzi a játékos, akkor a gátló élettani folyamatok miatt (tejsavból laktát, plussz H ion blokkoló hatás, amónia felszapaorodás stb...), akkor a játék is lassul. Több lesz a technikai hiba, lassabban ismeri fel és végzi a játékos a feladatot. Ez különösen fiataloknál azt a problémát okozhatja, hogy a lassabb és hibás végrehajtás rögzül. (Nemcsak a jót tanuljuk meg, de a rosszat is!) Vagyis 2:2

• Ha a kis-játékokat oktató jelleggel végzik, csak addig, amíg  a fent említet hatás nem jelentkezik, és ezt egészítik ki futó gyakorlatokkal, akkor elérik a kivánt élettani hatást ....DE....pont azt a mozgásemléket nem ismeri meg a játékos, amely a mérkőzés utolsó periódusát jellemzi. Vagyis fáradtan kell dönteni és jó megoldást választani. Ha felnőttekről beszélünk 3:2 a kis-játéknak. 

• A sérülés faktor. A kis-játék terhelés alatt sok lassítás, gyorsítás történik. A kitámasztások, elindulások száma több száz egy edzés alatt. Az ízületeket ért terhelés sokkal nagyobb. A túlterhelés veszélye is fokozottabb, illetve azt ezt követő koordinálatlanabb mozgás könyebben vezethez sérülésez. Megint X 3:3

                    Az érvek ellenérvek sora tovább is fokozható lenne. Mint minden emeber által alkotott
                    probléma úgyis oda lyukadna ki, hogy döntés születne. Nem feltétlen objektív, hanem 
                    olyan amelyet az én szubjektív értékitéletem tartana jónak. Ezért is zárom le a
                    godolatsort döntetlennél. A célom - ugyan úgy, mint minden írásommal - inkább a
                    gondolatok "ébresztése", nem pedig a saját elképzelésem erőltetése. Az eredményesség
                    szempontjából a legfontosabb, hogy a mérkőzést minél jobban teljesítse a játékos. Arra
                    vonatkozó kutatást még nem láttam, amely(ek) bebizonyította volna, hogy valamelyik
                    módszer jobban támogatná a játékos teljesítményét a mérkőzésen. Addig lezáratlanul
                    hagynám a kérdést, és bízom abban, hogy mindenki eredményesen használja a saját
                    módszereit.