A mérkőzés szabálytalan intervall terhelés.

A mérkőzés szabálytalan intervall terhelés.

A labdarúgó mérkőzés nyílt készségeken alapuló aciklikus intervallumokból felépülő sporttevékenység. A nyílt készségek azt jelentik, hogy a játékos mozgását az ellenfelek és a csapattársak mozgása határozza meg. Az aciklikus intervallumok, pedig váltakozó sebességű, szabálytalan távokból és irányokból tevődnek össze. Ezek az intervallumok változhatnak a csapatjáték hatására, mind a távok, mind pedig az intenzitás vonatkozásában. A felnőtt játékos mozgássebességének 90 perc alatti átlaga 6-7 km/h. Ez a mozgásintenzitás a lendületes séta sebességével azonos. Vissza kell azonban utaljak a korábbi mérkőzéselemzéssel foglalkozó cikkre....

http://soccerendurance.blogspot.hu/2014/05/normal-0-21-false-false-false.html 
....itt is jól megfigyelhető, hogy a labdarúgó a mérkőzés több mint felét alacsony intenzitással teljesíti, még a legmagasabb osztályokban is.

A váltakozó mozgássebesség és mozgásintenzitás miatt, minden egyes beleerősítés fokozott energia befektetést igényel a szervezettől. A játékos mozgását legegyszerűbben az autóvezetéshez lehet hasonlítani. Az autó is jóval többet „fogyaszt” városi közlekedés során, ahol elindul, megáll, gyorsít, lassít. Pont úgy, mint egy futballmérkőzésen. Nem lehet párhuzamot vonni 10-12 kilométer egyenes vonalú, egyenletes sebességű futás, és a 8-10 méteres szakaszokból, sok irány és iramváltásból összetevődő 10-12 kilométernyi mozgásteljesítmény között. A két gyakorlat típus között mind a fiziológiai hatást, mind a koordinációs munkát vizsgálva jelentős eltérést tapasztalható.

A labdarúgó mozgás sebessége dinamikusan váltakozik. Néhány másodpercnyi gyors munkát hosszabb – rövidebb ideig tartó mérsékelt intenzitású munkavégzés követi. A szakaszokon belüli gyors és lassú munkavégzés aránya a fizikai teljesítő képesség egyik legfontosabb része. Ha ezer méterekre akarjuk bontani az aktív mozgással töltött 45-55 percnyi időt, akkor egy ezer méter lefutására 4 perc 10-30 másodperc jutna. A terhelés ilyen jellegű elosztása azonban nem pontos, mivel az aktív mozgást 90 perc alatt, szabálytalan iramú szakaszokban teljesíti a sportoló. A percenként legalább egyszer ismétlődő magas intenzitású munka, jelentősen megszabja a munkateljesítményt.

Ha a játékos gyorsan tud „erőre kapni”, akkor „jó a kondíciója”. A dinamikus szakaszok gyakori ismétlése (1. ábra). az összes mozgásteljesítményt nagyban befolyásolja. Az összetett mozgások egyik jellemzője, a váltakozó irány, iram és erőhatás.

1. ábra. GPSport. Papp 2011.

A labdarúgó mozgás aciklikus jellege miatt a mozgás sebességet és az ehhez kapcsolódó terhelést nem lehet azonos módon értékelni a ciklikus jellegű futó mozgással. Ugyanis a rövid szakaszok alatt jelentkező gyakori irány és sebesség változtatások fokozott erőkifejtést okoznak az izomzatnak. Így fordulhat elő, hogy egy 10 km/h sebességű egyenes vonalú futás közben a szívfrekvencia percenkénti értéke 130-140, míg ha 10 km/h sebességű futással többször megfordul irányt változtat a sportoló a korábbi érték 150-160 -ra emelkedik. A megállások és a lassítások - a mozgás irányától függően -, akár másfél-kétszer nagyobb erőkifejtést igényelnek a labdarúgótól, mint a felgyorsulások. Ezek együttes hatása fokozza az erőkifejtés mértékét és a keringési rendszert ért terhelést is.

Néhány másodperc alatt nagyon sok erőhatás éri a játékost, azonban ezek ideje igen rövid.

A következő grafikonon (2. ábra) egy 5 másodperces intervallumban követhető nyomon egy játékos mozgása. Az összetett mozgás közben jelentkező erőhatások mértékét (g) három vonal mutatja meg. A grafikonon a negatív értékek a lassítás közben kifejtett erő mértékét adják meg. Jól megfigyelhető, hogy a le föl mozgás közben (vörös vonal) a nagyobb erőt gyorsítás közben fejt ki a játékos, míg az oldalra történő mozgások (zöld vonal) közben a megálláshoz kell a legtöbb erőt mozgósítania. Hasonló hatás játszódik le az előre-hátra (sárga vonal) történő mozgások esetében is. A lendületben lévő test megállításához, lelassításához több erőt kell mozgósítania a labdarúgónak. Mérkőzés szituációban a futball specifikus gyorsaság eredményességét így nagyobb mértékben határozza meg a megállás-lassítás sebessége, mint a felgyorsulás képessége.

A mozgás alatt jelentkező erőhatások (g) nagysága a mozgás intenzitás függvényében váltakozik. A – g, a lassítás, megállás alatt kifejtett erő nagyságát mutatja meg, a + g a felgyorsulás során jelentkező erő nagyságát mutatja meg. A komplex ingerek gyorsan és összetett formában érik a játékost, a másodperc tört része alatt jelentkező ingerekre történő reakciók nem lehetnek akaratlagosak, bár izomfeszüléssel és kontrakcióval járnak. Az ingerek olyan gyorsasággal érik az izom és idegrendszert, hogy erre nem lehet tudatosan reagálni. Az ilyen "reakcióknak az edzésére" az egyik leghatékonyabb edzésforma az un. reaktív vagy plyometrikus erőedzés. Itt jól modellezhető a mozgás "lelassítása" (anizometrikus excentrikus), a sportoló "megállítása, megtartása" "(izometriás) és a sportoló "felgyorsulása" (anizometrikus koncentrikus) hatásmechanizmus. Az ideg és izomrendszer kapcsolata és a mozgáskoordinációs szint döntően befolyásolja az eredményességet. Az izomzatot 5 másodperc alatt akár 15-25 összetett komplex inger is érheti, amely több irányból érkezik és az izom kontrakciójának és ellazulásának gyorsaságát magas szinten igénybe veszi.

 2. ábra.

  GPSports Systems, Papp 2012

A komplex mozgások közben jelentkező nagymértékű erőkifejtések fokozzák a szervezetet ért terhelés mértékét. Ez megmutatkozik a keringési rendszer reakciójában. Míg egy egyenes vonalú egyenletes mozgás mérsékelt keringési reakcióhoz vezet, addig az ugyan ilyen sebesség mellet végzett, rövid szakaszokból álló mozgás jobban fokozza a szív frekvenciáját.

Az 3. táblázat (Bloomfield 2007) egy felmérés összegzése látható. Itt posztokra lett bontva a fordulatok irányváltoztatások száma. Jól látható, hogy a legtöbb fordulatot, irányváltoztatást a védő és a támadó játékosok végzik. Az futballisták felkészítésében ez akkor kaphat nagyobb jelentőséget, ha a posztokra bontott edzést alkalmazzuk. A kapu közvetlen közelében legtöbbet mozgó játékosoknál a távok rövidebbek, viszont több irányváltoztatást tartalmaznak, mint a szélen játszó labdarúgóknál. A pálya szélen futballozó játékosok mozgásai viszont hosszabb szakaszokból állnak, így a fizikai terhelés más-más jelleggel, de megközelítően azonos. 

A differenciált felkészítés a maximális teljesítményfokozás alapja. Az alábbi táblázat segítségével képet lehet kapni arról, hogy milyen jellegű mozgásból mennyit végezzenek a játékosok. A korábbi írásokban a fiziológiai hatásról volt szó, most a mozgásjelleg kerül fókuszba. A gyakorlatok mind technikai, mind pedig a keringést, izomzatot ért terhelés jellegében el kell, hogy térjenek egymástól. A heti munka bizonyos szakasziban célszerű  a posztok szerint más-más feladatokat végeztetni a játékosokkal. Így a labdarúgó mérkőzésteljesítménye is jobban fokozódik.

 A korábban közölt táblázaton megfigyelhető, hogy a középpálya centrumában játszó játékosok többet futnak, mind a védelem közepén futballozó társaik. Még sem lehet úgy értékelni, hogy nagyobb fizikai terhelést kapnak, mint a középső védők. Ugyanis a védők - Bloomfield mérése alapján - 20%-al több irányváltást végeznek, ezek pedig nagyobb erőkifejtést jelentenek a szervezetnek.

3. táblázat.

Fordulatok	Csatár	Középpályás	Védő
¼ fordulat	625	495	647
½ fordulat	94	96	92
¾ fordulat	5	8	4
Teljes fordulat	7	9	0
Összetett irányváltozatás	20	10	17
Összes irányváltoztatás	748	608	822

Bloomfield 2007

Barros és munkatársai (2007) a Brazil bajnokságban (4. táblázat) hasonlították össze a játékosok mozgásintenzitásait. A különböző sebességi tartományokban végzett mozgások jelentősen eltértek egymástól.  55 játékos teljesítményét összesítették és a séta sebességétől egészen a sprintfutások zónájáig elemezték. Bár Bloomfield és Barros más-más futball kultúra csapatait vizsgálta, mindegyik felmérésben közös a posztok közötti eltérő fizikai profil. Különösen eltérnek a csapatátlagtól azok a játékosok, akik a kapu közvetlen előterében játszanak. A lerövidülő mozgásmennyiség ellenére a rövidebb távok, több fordulattal és ezzel párhuzamosan több megállással és starttal párosulnak. Ezért ezeknek a labdarúgóknak a fizikai aktivitása hasonlóan nagy, mint a többet futó társaiké. A kisebb területre szűkülő játéktevékenység fokozottabb izommunkát és anaerob energianyerést feltételez.

4. táblázat.

Poszt

0 -11 km/h

11-14 km/h

14-19 km/h

19-23 km/h

>23 km/h

Összes mozgás

1. félidő

2. félidő

1. félidő

2. félidő

1. félidő

2. félidő

1. félidő

2. félidő

1. félidő

2. félidő

Középső védő

2860 m

2628 m

705 m

586 m

718 m

622 m

295 m

265 m

191 m

161 m

9029 m

Szélső védő

2832 m

2735 m

946 m

858 m

1008 m

923 m

416 m

363 m

290 m

272 m

10642 m

Középső középpályás

2885 m

2788 m

974 m

801 m

1066 m

871 m

387 m

332 m

178 m

189 m

10476 m

Szélső középpályás

2826 m

2739 m

998 m

843 m

1075 m

869 m

425 m

331 m

245 m

212 m

10598 m

Támadó

2738 m

2587 m

834 m

635 m

927 m

718 m

394 m

299 m

269 m

212 m

9612 m

Összesítés/ félidő

2846 m

2680 m

874 m

726 m

935 m

786 m

375 m

316 m

231 m

206 m

9975 m

Összesítés

5537 m

1615 m

1731 m

691 m

437 m

10012 m

Barros 2007.

A mozgás teljesítmények között 8-10% eltérést lehet megfigyelni. Ez függ a bajnokságok rendszerétől, valamint a játékosok posztjától. A mennyiségi mozgásból legtöbbet a középpályán és a védelem szélén játszó futballisták teljesítik. A legkevesebb mozgásmennyiséget a védelem közepén játszók és a támadók produkálják. Az intenzitás növekedésével fokozódik a posztok közötti differencia. A 11 km/h –nál lassabb mozgások között a különbség 1-4%, míg a 23 km/h –nál gyorsabb mozgások között az eltérés akár 38 % is lehet. 
A fenti táblázatok és ábrák összesítése és átvizsgálása után egy labdarúgás-specifikus képet kapunk. Mind a mozgások jellegében, technikai végrehajtásában, mind pedig a mozgások közben jelentkező erőhatások  mértékében jelentős differenciát lehet tapasztalni a csapatot alkotó játékosok között. Ez kiegészül egy állóképességi teljesítmény különbséggel is (4. táblázat). Minden ilyen jellegű elemzés akkor éri el a célját, ha ezek a konklúziók a mindennapi edzés gyakorlataiban is megjelennek.